Itt most sok szünet.
Még több.
Csak azért, hogy akik ezt olvassák, fel tudják fogni, amit írtam.
Mert nekem nem sikerül.
Sehogyan sem.
Még most sem…
De legalább megkérdezte… – mentegetem magamban.
Én tudom, hogy nem vagyok egy mintaanya. Van egy csomó hibám. Például nem mesélek minden este a lányomnak, például vannak napok, amikor minden velem való kommunikációs próbálkozását csírájában elfojtok, mert fáradt vagyok hozzá. Amikor csak egy kis csendre vágynék, a 24/7-es csiripelés helyett. Olyan is volt, hogy tévedésből kapott egy legyintést (hozzá kell tennem, amikor rájöttem, hogy tévedésből kapta, töredelmesen bocsánatot kértem tőle – aztán a végén jót röhögtünk. Igaz, nem szoktam sosem véresre verni, tehát, gyanítom, nem fájt utána a feje…). Nincs mindig türelmem társasjátékozni vele és a szerepjátékokkal is ki tud kergetni a világból. Biztos vagyok benne, hogy ő még hatszáz hibámat fel tudná sorolni (bár mindig azt szokta mondani, hogy én vagyok a világ legjobb anyukája – de szerintem csak azért, mert foggalma sincs, más milyen… 🙂 ). No meg… Egy szülő milyensége akkor derül csak ki úgyis, amikor a gyerek kamaszodni kezd… Majd akkor meghallhatom a kertelés és szépítgetés nélküli ítéletet…
De azért… Imádom.
És még mindig én törlöm ki a popsiját, ha kakil…
Másfél hete intenzíven nem értem a fenti problémát. Illetve azt, hogy mi a frászért kell ebből problémát, stresszt, ideget gyártani egy négy éves gyereknek?! Mi a fenéért nem lehet kitörölni a fenekét?! Miért nem lehet rárivallni az óvónénikre, hogy ez a dolguk?!
Miért kell egy négy éves gyereket belehajtani a makacskodásba, a hisztibe és az ezzel okozott nem kicsi stresszbe?!
Tényleg nincsen ennél nagyobb problémája a szülőnek?!
Tényleg ez a legnagyobb probléma, hogy egy ekkorka gyerek nem tudja kitörölni a fenekét?!
Ezek mind olyan kérdések, amikre számomra egyszerűen nincs magyarázat.
Miért nem lehet felfogni, hogy egy gyerek (főleg egy négy éves) nem önellátó?!
Megunták?!
Miért nem fogják fel?!
Borzasztó volt olvasni a levelet, ahol anyuka leírta, a gyerek hogyan reagál.
Színtiszta stresszhelyzet, színtiszta ellenállási reakció – egy színtisztán mikroszkopikus probléma elefántnyivá növesztése okán.
És a szülő csodálkozni fog, hogy a gyereke, az elsőszülött fia egy idő után neveletlen lesz. Meg rossz kamasz. Nem fogja érteni. Pedig ő már 4 évesen elvárta tőle, hogy kitörölje a fenekét. Amikor még el sem ér addig normálisan a keze… Mindig így kezdődik. Mindig.
És a szülő nem érti.
Nem is érteni kéne. Hanem kitörölni azt az apró feneket.
Vajon azt is elvárják tőle, hogy egyedül tusoljon?!
Pffff… Hihetetlen.
…De legalább megkérdezte…