Jogi érveléstechnika – MNK

2010 június 23. | Szerző: hapcivirag |

Már egyetem előtt is rettentően érdekelt a stilisztika és a retorika. Valószínűleg ezért is tartozik nagy kedvenceim közé a kontinentális jogrendszerrel szemben az angolszász, ahol az esetjog van túlsúlyban és igen sok múlik azon, hogy az ügyvéd (egyszerűsítsük le így) mit és hogyan „ad elő” a bíróság előtt.

Keserű volt a csalódás, amikor rájöttem, az egyetemen (legalábbis a Pázmányon) ezt nem tanítják. Talán jogelméletből egy egészen kicsit (nagy mazochizmus, tudom én, de a jogelmélet az egyik kedvenc tárgyam volt). Időm egészen eddig nem volt rá. Mint ahogyan a nemzetközi jogra sem igazán.

Na de most majd jól bepótoljuk! Gondoltam én és nekiálltam kutakodni. Nemzetközi jogból rögvest ki is találtam, hogy az 1961-es Apostille-egyezményt fogom elölről-hátulról átnyálazni és kielemezni, többek között azért is, mert rendkívül hasznos dolog. A Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia oldalán aztán meg is találtam az anyagokat.

De még mindig csak egy végzett jogász vagyok, aki, ha a bíróság előtt meg kellene szólalnia, nagy valószínűséggel idegességében egy mukkot sem tudna kinyögni, mert nem tanulta és nem is volt rá szüksége eddig. Na ez a legnagyobb baj! Az, hogy nem tanulta! Hogy az egyetemen annyi, de annyi mindent szó szerint be kellett biflázni. De tárgyalás- és érveléstechnikát még hírből sem hallottunk, pedig szerintem még talán fontosabb, mint az anyagi jog szó szerinti ismerete. Vagy lehet, hogy túlságosan megfertőzött az angol jogrendszer esetjogi szemléletű felfogása? Fene tudja.

Hogy mi az az MNK? Öt bekezdésnyi szóf*sáson már túl vagyok és még mindig nem írtam le… Hiába, a grafománia elég érdekes dolog… 🙂 Minden Nő Kurva. Naaa, meglepő? 🙂

A kettőnek mi a szösz köze van egymáshoz? Az MNK egy blog, ahol négy férfi (?) fröcsög a nőkről. Ebből legalább egy vagy joghallgató, vagy immár végzett jogász és teljes mértékben meg van róla győződve, hogy kiválóan érvel. Így aztán, míg az érveléstechnika keresőszóval bíbelődtem, rátaláltam a blogra…

Beleolvastam.

Hátööö…

Röviden összefoglalnám: szerintem Csernus doki sírna a szégyentől, ha ezt ismerné.

Kicsit hosszabban: először bólogatással vegyes felháborodottság („én nem is vagyok kurva” – viszont látom a mostani viszonyokat és sajnos részben igazat kell adjak nekik…). Aztán hányinger, mert az egész blogról süt a primitív önelégültség, mindez teli helyesírási hibával és orbitális stílusbeli durvaságokkal – márpedig szerintem az, hogy

A STÍLUS MAGA AZ EMBER

az egyik legnagyobb igazság a világon! Konklúzióként pedig az fogalmazódott meg bennem, hogy:

    a.)    a Jóisten eleddig megmentett az ilyen marháktól. Már tudom, mi az a dolog, amiért még imádkoznom kell naponta: maradjon is így…

    b.)    remélem, ezek közül egyik sem szabadul rá az emberiségre ügyvédként…

    c.)     mindig is utáltam azokat az embereket, akik saját állításaikat megcáfolhatatlan igazságnak állították be és aki nem értett velük egyet, zsigerből lehordták mindennek. Nem tehetek róla, na, de az ilyentől kiráz a hideg és inkább elszaladok.

     d.)    fogadni mernék, hogy ez a négy ficek fiatal, ronda és tele van önbizalomhiánnyal (meg egyéb finomságokkal), továbbá mind legalább egyszer ráfázott legalább egy kapcsolatára (most mondjam azt, hogy ha többre is, akkor talán magukban kellene keresni a hibát?!).

     e.)    a végén meg már csak röhögtem. Miért érzem azt, hogy ezek egyike sem nem Adonisz, sem nem Jason Statham, sem nem Bruce Willis, sem nem Brad Pitt, de még csak egy Kamarás Iván sem nem?! 🙂 🙂 🙂

     f.)     Szegény drága bogarak! Így soha a büdös életben nem lesznek boldogok, cserébe viszont kizárólag olyan nőkkel fognak összefutni, akiket utálnak – normális nő ilyen felfogásra nem gerjed… Besavanyodott kiscézárok lesznek, akik minden egyes bukás alkalmával, ahelyett, hogy tanulnának belőle (főként tiszteletet a másik EMBER iránt), csak bólogatni fognak: én megmondtam…

     g.)    Nagy az Isten állatkertje. Ennyi színfolttól csak még üdítőbb lesz…

Javaslom mindenkinek, hogy olvasson bele. Én a kommentekből is csemegéztem. Érdekes egy olvasmány, de valahogy… Egy pár perc elég volt belőle. Az ember egy bizonyos kor után rájön, hogy az idő nem áll korlátlan mennyiségben a rendelkezésére. Ilyesmikre inkább nem pazarlom… 🙂

Akkoooor… Inkább pár perccel többet szánok az időmből kellemes férfitársaimra… 🙂

(lentebb már betettem a jelenlegi kedvencemet, Jason Statham-et. Hát… Szívesebben nézegetem őt is, meg Arnold Vosloo-t is, meeeeg… Hát, lehet, hogy mégiscsak ribanc vagyok – vagy csak simán jólesik egy-egy ilyen palit elnézegetni, mint marhaságokat olvasgatni?! Hehe…)