Baj van!

2010 július 3. | Szerző: hapcivirag |

Gyors bejegyzés, mert dolgom van… Már megint (még mindig?).

Kicsit megijedtem… Két fronton is.

Valamelyik éjjel alig aludtam valamit. Azt, hogy semmi nem csillapítja az éhségérzetemet 2,5 óra alvás után, és hogy szédülésre ébredek, már nem lehet a fáradtságra fogni (vagy mégis?!). Másnap elszédelegtem tehát orvoshoz. Kérdések az általános leírásom után: van-e hasmenésem? Nincs, de… Jó ideje napi 2-3x járok WC-re. Fogytam-e az utóbbi időben? Hajjaj… Tulajdonképpen azt eszem, amit akarok – ha túleszem magam egy ideig (lásd szotyi), akkor is 2 hét alatt magától mennek le a megszerzett kilók. Pörgök-e? Ééén?! Mást sem csinálok. Mindig akad valami dolgom, sosem vagyok képes nyugodtan ülni a hátsómon…

Eddig túl vagyok egy vérvételen és egy nyaki ultrahangon. Az előbbi eredményétől függően majd mehetek neurológiára (erre azt mondta egy barátom: tudtam én, hogy bolond vagy, csak jól palástolod… :-)) és fül-orr-gégészetre. Merthogy valószínűleg pajzsmirigy-túlműködés, a doktornő legalábbis biztos benne. Hát… Mondjuk nem annyira nagy probléma. Csakhát én eddig azt hittem, hogy amit én művelek, az (legalábbis nagyrészt) normális. Mondták már ugyan többen is, hogy talán nem ártana kicsit kevesebbet pörögni, de úgy voltam (vagyok) vele, hogy 1.) addig kell csinálni, amíg bírom, 2.) ha egyszer sok a dolog… Egyébként nem tudom, hogyan lehetne kevesebbet pörögni, amikor itt a munka, a jog (végre-végre!), a pénzügyi dolgok, a lányom, a kert, a kutyám, az anyám (nem fontossági sorrend! :-))… Pár napja eszembe jutott: vajon melyikből kellene akkor leadni? Egyikből sem tudok… Viszont az kétségtelen, hogy az utóbbi két hétben elég érdekes érzések történnek velem, amik, bár nem kifejezetten utalnak betegségre, de semmiképpen sem egészségesek. Szédülés, hol hulla fáradt vagyok, hol meg képtelen vagyok aludni, bárhol olyan gyengeség jön rám, hogy majd’ összeesem (olyan, mintha zseléből lenne az ember: egyszercsak összecsuklana szíve szerint), miközben belül meg hajt valami (nem semmi érzés: nem tudok szinte megmozdulni sem, közben meg valami borzasztó nyugtalanság van rajtam). Persze, lehet, hogy tényleg csupán a fáradtság. Utánajárok mostmár – de azért megijedtem.

A másik terület, ami megijeszt, az a párkapcsolat. Nem az, hogy nincs. Hanem, hogy nem is érdekel… Semennyire sem! A legfőbb és legidiótábbnak tűnő kérdés, ami a fejemben motoszkál egy ideje: vajon aszexuális lettem? – Vagy csak túl magasra tettem a mércét… Valószínűleg az utóbbi az igaz, de azért ijesztő, hogy egyszerűen nem látok magam körül olyan férfit, akire azt mondanám: na igen, ez azért… Jó lenne. Illetve talán egyet, de igazából az sem érdekel annyira, hogy két gondolatnál többet pazaroljak rá. Na ez az! Ez a felfogás zavar: pazarol… Amikor normális helyzetben ez nem pazarlás lenne, hanem időráfordítás. De nekem nem ez jut először eszembe. Hanem a pazarlás. Meg hogy rohadtul nem érek rá. Vajon, ha  olyannal futnék össze, aki igazán érdekelne, ráérnék? Én remélem, őszintén, hogy igen… Több soron is változom, és korántsem biztos, hogy jó irányba. Lehet, hogy elkezdtem munkába temetkezni? Dehát élvezem… Szeretem… Érdekel… Mindkettő: a jog is, meg a pénzügyi tanácsadás is. És a lányomat is imádom és az utóbbi időben nem jutott rá elég idő és ezt most muszáj bepótolnom (ez amolyan belső kényszer… Senki nem mondta, de megveszek, ha nem tehetem). És tanulni is szeretek – végre azt tanulhatom, ami tényleg érdekel. És a kertemet is szeretem és szeretném végre rendben látni és elkezdeni a valós munkákat benne. És szeretek zenét hallgatni, filmet nézni, olvasni is (majd lesz olvasó- és filmnapló is. David Fraser: A pokol 10 napja; Arthur Hailey: Túlterhelés – és most még két rövidebb regény – ez az utóbbi 2 hét termése még 3-4 filmmel együtt). És tele vagyok és-sel. Ne feledjem a kulturális “élelmet” sem – arra is ki vagyok éhezve. Mindezeket pedig annyira szeretem, hogy egyikről sem mondanék le szívesen. Sőt, főzni is szeretek, bár erre már kevés időm jut. Néha azért alkotok… 🙂 Emellett még egy pasi is… Hát nem tudom. Lehet, tényleg ez a lényeg: annak a férfinek aztán tényleg olyannak kell lennie…

Na megyek. Bár szombat van, de azért egy pénzügyi továbbképzést még bevállaltam székes fővárosunkban. Oda kéne érjek… (tipikus: természetesen Panna is velem van, megvár egy barátomnál, amíg nekem a fejemet tágítják).

http://penzugyekmindenkinek.blog.hu