Panna…

2010 szeptember 1. | Szerző: hapcivirag |

 Kedves Nagymami, először is köszönöm a kedves kommentet!

Aztán… Ez a mai nap a rohanásé. Borzasztó. Reggel évnyitó. Panna igazi iskoláslányosan felöltöztetve (persze mellettem aludt az éjjel és reggel hatkor már megpróbálta kiverni az álmot a szememből… 🙂 20 perc kellett, hogy felkeljek és további kb. 1 óra, hogy felébredjek. Asszem, én leszek az, aki nem fogja bírni a koránkelést…), képek lentebb, de elég rossz minőségűek, mert telefonnal, elkapkodva csináltam.

Iskolaotthonos suliba jár, vagyis a táskát feleslegesen vettük, mert csak egy tolltartóval fog rohangászni egész héten, esetleg hétvégén hazahozza a könyveit. Hát ennek nagyon örülök. Utálnám, ha délután 5-kor, miután hulla fáradtan hazaesett, leckét kellene írnia.

A gyereket reggel 3/4 8-kor beadja a kedves szülő, majd délután 4 órakor kizárólag a portán várja, hogy a kezébe adják. Nincs ténfergés az iskolában, nincs benyomulás az osztályterembe, szigor van. 🙂

A tanítónénik nagyon kedvesnek tűntek első látásra, remélem, ez a benyomásom marad is.

Nemsokára megyek az iskolás csajért, mert ma csak délig vannak – és hűségesen fogom várni a portán. Aztán irány még bevásárlás, mert a tankönyveket csak ma kapta meg és kellenek hozzá borítók… Aztán meg 4-től szülői.

Teljes ellátás, tízórai-ebéd-uzsonna, otthon no more tanulás. Igaz, hogy én egész nap dolgozom, de azért mégiscsak: LENYÚLTÁK A LÁNYOMAT!!!

Avagy: KEZDŐDIK!!! Már nem olyan picike, innen már olyan gyorsan nő… Nincs többet édes pici ovis lányom – van helyette édes, félig nagy, szemtelen, nagy dumás, humorral és szeretettel, no meg értelemmel teli, kedves, bájos lányom. Remélem, még sokáig az enyém marad, mert kezdenek az árnyak sötéten gyűlni körém: egyre közeledik az az időpont, amikor – ha tetszik, ha nem – át kell adjam az ÉLETNEK. Fúj. Előre utálom. Még akkor is, ha előre tudtam, amikor megszültem, hogy csak kölcsön kapom. Valahogy… Hozzászoktam… 🙂 Ááááá… Értem már, miért szoktak a nők második gyerek után is sóvárogni.

Pfff… Utálomutálomutálom! Fúj!

Nah, sebaj. Alkalmazkodunk az új helyzethez. Azért nem egyik napról a másikra fog mégjobban megnőni, tehát azért még van egy kis időm. Csakhát fogy.

Boáááá…

Itt a pici kincsem: